Az első agysorvasztó

Elolvastam ezt az izét, csak hogy tudjam, hogy mit nem csípek. És jééé, igazam lett, tényleg nem csípem, sőt. Éééééés.... Azóta őrült módjára cipőket, táskákat, felsőket, ilyesmiket vásárolok. Még egy Joy magazint is vettem. Úgyhogy légyszi, ne mondja nekem senki, hogy nem agysorvasztó.

Amiről szó van, az Vass Virágtól a Kr.... Á, nem is írom le, annyira égő már a címe is így fonetikusan. Ennél már csak az "írónő" előkészületben lévő sokat ígérő című regényének a címe cikibb szerintem a Ringass, Amadeus! :D:D:D

Szóval írtam a szerzőnek egy kissé (nagyon) személyeskedő értékelést a művéről. És nem tudom magamban tartani. Részben ezért indult ez a blog :P


Tehát:

Virág, nőjjél fel, menjél pszichológushoz és soha többé ne írj könyvet!

Megmondom miért.

Az elején azt hittem, hogy ez egy vicc vagy paródia. Hogy egy 12 éves kislány fogta magát és minden lexikai tudását bevetve írt egy történetfélét, orosz környezetbe helyezve pár trendi figurát. Beleszuszakolt ebbe minden, de minden bűnrossz sztereotípiát, klisét, amit valaha hallott az oroszokról, meg olyan neveket, mint Csajkovszkij vagy Anna Karenina, amik csak úgy röpködtek indokolatlanul, hogy még intellektuális is legyen, mert az olyan okos.

Aztán ez a milliárdos miliő, a csillogás. A márkanevek. Istenem, de gagyi. Egy 12 évesnek biztos, hogy ettől menő lesz ez a közeg, de könyörgöm, 42 éves vagy!

Aztán eltűnt a cselekményből ennek a csillogó világnak az idegesítő részletekbe menő bemutatása. Belefáradtál te is, igaz? :) Jött egy semmitmondó középső rész, írtad ami eszedbe jutott, ami szerinted történhet egy csajjal Moszkvában. A sztori kulcstörténéseit pedig úgy lerendezted egyik pillanatról a másikra, fél oldalban, hogy csak pislogtam, hogy ez most hogy jött, hol volt az előzménye és egyáltalán.

A szereplőid nem voltak szimpatikusak, nem lehetett velük azonosulni. Most komolyan, így hogy lehet élvezni egy amúgy is sz@r regényt?

Aztán itt vannak ezek a szétcsűrt-csavart kifejezések, szóvirágok. Elmondom, halál feleslegesek egy ilyen regénybe. A célközönség se érteni, se értékelni nem fogja tudni és még érthetetlenné is teszik a szöveget, mert annyira megcifráztad időnként, hogy tök értelmetlen lett, szerintem még te sem érted :D

Az meg különösen felhúzott a végén, hogy azt írod, hogy örülsz, hogy ismerhetsz a szereplőidhez hasonló nagyszerű nőket. Istenem, mitől voltak ezek a harmincas, szingli picsák nagyszerűek? Az egyik tehetséges volt, de emberileg egy nulla. Aztán a végén magához tért. De ilyen eleve nincs. Elárulom, az emberek nem változnak. A másik kettő meg olyan érdektelen volt, hogy még én is izgalmasabb vagyok náluk. Attól voltak nagyszerűek, hogy harmincas éveikre végre egyszer az életben el tudták dönteni, hogy mit akarnak? Hát gratula. Remélem egyszer te is eljutsz idáig.

És igen, jól megfogalmaztad, te vagy az a „lassan középkorú kislány, akit megbolondított az élet”. Ne írjál több regényt.

Köszi!